január
27
vasárnap
100 évvel ezelőtt, 1919. január 27-én hunyt el Ady Endre. Ravatalát a Magyar Nemzeti Múzeumban állították fel, utolsó útjára, január 29-én több tízezer ember kísérte a Kerepesi úti temetőbe.
A költő sírját több mint két éven át egy egyszerű, a temetésekor leszúrt, fenyőből készült fejfa jelölte, amely az idők során már korhadásnak indult. Miután a Világ című lap felhívta a figyelmet a költő gondozatlan sírjára, 1921-ben változás történt. Május 14-én egy akácfából faragott debreceni fejfa került Ady sírhantjára. A fejfát az Ady család által megbízott Zoltai Lajos – debreceni múzeumigazgató, a jogász-újságíró Ady első szerkesztője – rajzolta a debreceni temető legrégebbi fejfáinak mintájára. Ilyen típusú síremléket a Tiszántúlon, a reformátusok körében volt szokás állítani. Nem véletlenül került ilyen a költő sírjára, hiszen ő maga is kálvinista volt.
A fejfán a következő felirat állt: "A.B.F.R.A. (A Boldog Feltámadás Reménye Alatt) itt nyugszik az Urban Ady Endre, élt 41 évet, meghalt 1919. január 27-én. Béke poraira". A feketére festett fejfán a betűket és a virágdíszeket fehér email (zománc) bevonattal látták el. A sírjel állításában még egy szempont játszott meghatározó szerepet: a családnak nem volt pénze kőből, időtálló anyagból elkészíttetni Ady Endre síremlékét. Sokan furcsának és megdöbbentőnek vélték az 1921-ben felállított debreceni fejfát, amelyet azonban rengeteg virág fogott közre. "…A költő sírján virágerdő nyílik. Ismeretlen látogatók rajai zarándokolnak nap-nap után a sírhoz és élő virággal díszítik szivünkben élő emlékét magános sírhalmán" – olvasható a Pesti Napló korabeli számában.
Ady emlékéhez méltó síremlékre 1927-ben írtak ki pályázatot, amelyre 116 terv érkezett be. A zsűri tetszését a Csorba Géza szobrászművész által tervezett Ady szobor nyerte el. A síron ma is látható műalkotást 1930 tavaszán avatták fel.