Események

120 évvel ezelőtt, 1899. március 13-án született Telkiben Kodolányi János. Pályáját lírikusként kezdte, de 1915 után megjelent első három verseskötetét megtagadta. Írói munkásságának kezdetét 1922-től számította. Ekkor jelent meg Sötétség című elbeszélése a Nyugatban. A második Nyugat-nemzedék kiemelkedő prózaírójának tartják. Több lap munkatársa volt, részt vett a Válasz szerkesztésében, s vezető szerepet játszott a népi írók mozgalmában. Az 1943. évi szárszói találkozón ő mondta a megnyitó beszédet. Egy időben a Nemzetőr főszerkesztője volt.

Korai prózájában társadalmi kérdésekkel foglalkozott, majd az 1930-as évektől érdeklődése a magyar középkor világa felé fordult. 1945 utáni regényeiben az archaikus múltat idézte fel. Híresek az őstörténetet feldolgozó regényei: A vas fiai, a Boldog Margit és a Julianus barát. Nagy visszhangot keltettek tanulmánykötetei (Esti beszélgetés, Csendes órák, Zárt tárgyalás). Mitikus regényei is megjelentek: a sumér világot felfedező Vízöntő (Vízözön) és Új ég, új föld, a Jézus alakját és tanítását személyes módon bemutató Én vagyok és a Mózes egyéniségét életre keltő Égő csipkebokor. Széles körű társadalmi tablókon festette meg korának eseményvilágát Süllyedő világ, Boldog békeidők és Vízválasztó című írásaiban.