Műhely

Tisztelt Erkel Leszármazottak!

Tisztelt Miniszteri Biztos Asszony!
Tisztelt Alpolgármester Úr!
Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Karnagy Úr!
Tisztelt Emlékező Közönség!

Erkel Ferenc abban a korban lépett a magyar zene színpadára, amikor a „költészetben Vörösmarty uralkodott, a politikában Széchenyi, és Petőfi hatalmas lyrája kezdte hallatni szívet rázó hangjait, melyekben a magyar géniusz tüze-lángja olvasztó hévvel lobogott.” – így fogalmazott Ábrányi Kornél, aki szintén a közelben nyugszik. Erkel Ferenc, aki talán a Fiumei Úti Sírkert Nemzeti Emlékhelyen nyugvó legnevesebb 19. századi zeneszerzőnk, valóban egy nagy korszak zeneszerzője volt, a magyar nemzeti öntudat ébredésének korszakáé. Annak a korszaknak a képviselője, amelynek talán a legsűrűbb, legátfogóbb lenyomatát találhatjuk ebben a történelmi sírkertben. Erkel Ferenc az összes nagy mauzóleumunkban nyugvó államférfinak kortársa volt, de itt nyugszik a művészparcellában Erkel Ferenc alkotótársa, Egressy Béni is, aki a sírkert első nagynevű halottja volt Vörösmarty mellett. De itt lelt örök nyugalomra Ábrányi Kornél, Erkel első életrajzírója, és szintén a művészparcellában alussza örök álmát Szigligeti Ede, akivel a Nemzeti Színházban voltak harcostársak. 

Tisztelt Emlékező Közönség!
A Hunyadi László és Kölcsey Himnuszának megzenésítése kétségtelenül a nemzet zeneszerzőjévé tette Erkel Ferencet. Hogy operájának milyen nagy hatása volt a magyarság önképére, mutatja, hogy Meghalt a cselszövő című kórusa csendült fel 1848. március 15-én este a Nemzeti Színházban, a magyar nemzet nagykorúvá válásának hajnalán. Erkel tehát Petőfihez hasonlóan, a maga eszközeivel, zeneszerzőként a magyar szabadságharc egyik legfontosabb szereplője lett, a nemzeti identitás és függetlenség egyik legjelentősebb képviselője. Olyan személyiség, aki a szabadságharc leverése utáni időszakban a nemzeti identitás megerősítéséért a főváros hangversenyéletének fellendítésén fáradozott. Vezetésével alakult meg a Filharmóniai Társaság, amely a mai napig működik, a Zeneakadémia pedig Liszt Ferenc elnökletével és Erkel Ferenc igazgatásában nyílt meg 1875-ben. Bánk bán című operájának 1861-es bemutatója pedig nemcsak hatalmas siker volt, hanem egyben az önkényuralom elleni demonstráció is.

Tisztelt Emlékezők!
A most felújított, 2001 óta védett síremléket Erkel Ferenc halála után 11 évvel állíttatta mai megemlékezésünk egyik társszervezője, a Filharmóniai Társaság. Kallós Ede bronz domborművén egy fiatal énekesnőt láthatunk, kezében műzenét jelző kottával, a gyászt megtestesítő szomorúfűz alatt. A bronzképet tartó kőtábla peremén a halott nagyságát kifejező, lehajtott fejű szfinx jelenik meg, fölötte Erkel főművének, a Himnusznak taktusai olvashatók. 

Tisztelt Vendégeink!
Köszönöm a Filharmóniai Társaságnak és elnökének, Tóth Lászlónak, valamint az Erkel Ferenc Társaságnak és elnökének, Somogyváry Ákosnak, hogy partnerek voltak a sír felújítását követő mai megemlékezés szervezésében. Amikor erre a csodálatos síremlékre tekintünk, jusson eszünkbe, hogy Erkel Ferencet 1893-ban bekövetkezett halálakor egy ország gyászolta. Temetésén a Zeneakadémia nevében ekként búcsúztatták: „A halál küszöbén a halhatatlanság jut eszünkbe; a magyar zenének, és amelyet te teremtettél, a Zeneakadémiának évkönyveiben a legfényesebb lapok a te nevedhez fűződnek. Műveidben él a te szellemed. Erkel Ferenc meghalhatott, de hírének, nevének vége nem lehet soha.”
Büszkén vallhatjuk mi is ezen a jeles napon, a Zene Világnapja előestéjén, hogy amíg lélegzik egy magyar is a Földön, Erkel Ferenc neve élni fog nemzeti himnuszunkban!

Köszönöm, hogy meghallgattak.

2021. szeptember 30. 15,30