Rövid leírás
Földbirtokos felvidéki családba született, a Ludovika Akadémián végzett évfolyamelsőként, katonai tiszti előmenetelét később diplomatapálya váltotta. 1890-től a szegedi 5. honvéd gyalogezred 3. zászlóaljához hadnagyként nevezték ki, ahonan 3 év múlva előléptették a kassai 77. honvéd gyalogdandár vezérkarába. Ekkor végezte el a felsőbb tiszti tanfolyamot és a bécsi hadiakadémiát. 1895 után először 2 évre a debreceni 3. honvéd gyalogezrednél, majd a kassai 4. hadtest vezérkarában teljesített csapatszolgálatot, közben a felsőbb tiszti tanfolyam tanára volt. 1908-tól a Honvédelmi Minisztérium vezérkari osztályának alezredesi rangú vezetője lett, 1912-ben vezérkari ezredessé léptették elő. Hosszabb ideig a 77. dandár parancsnoka volt, 1917-től harcolt a Monarchia keleti hadseregében. Vezérkari főnökként „Ukrajna pacifikálása és közgazdasági kihasználása” volt a feladata. A keleti fronton vezérőrnagyból altárbornagy rangig emelkedett, az 1918. októberi őszirózsás forradalom idején Bartha Albert minisztersége alatt a hadsereg főparancsnoka lett. A Károlyi-kormány alatt főparancsnokként 6000 főnyi rendfenntartó egységet szeretett volna felállítani, de a vörösök meghiúsították a tervét. Szegedre szökött, ahol az ellenforradalmi kormányban 1919. július 12. és augusztus 12. között hadügyminiszter volt. A Teleki- illetve a Bethlen-kormányban 1920. december 16. és 1923. június 28. között honvédelmi miniszter volt, nevéhez fűződött a későbbi honvédségi törvény és a csendőrség átalakítása. Habár 1923-ban visszavonult, rövid idő múlva megbízást kapott a varsói követség vezetésére. Eközben 1925-ben gyalogsági tábornokká léptették elő, végül 1938-ban nyugdíjazták. Temetése 1939. december 10-én volt az akkor még Kerepesi úti temetőben, ahonnan Pécsre szállították végső nyughelyére. Katonai hivatása mellett a civil kulturális életben is részt vett: tagja volt az Országos Kaszinónak és a Tisztikaszinónak, a Királyi Magyar Automobil Klub alelnöke, a Galamblövő Szövetség elnöke és a Margitszigeti Sportklub igazgatója volt.