Rövid leírás
A nemesi családba született későbbi orvostudományi kandidátusnak az apja rendőrkapitány, testvére, Kálmán, csendőrtiszt volt. 1916-ban Nagyváradon érettségizett. Katonai szolgálatot először az első világháborúban az orosz és olasz fronton teljesített 1916–17-ben, itt 1919-ig olasz hadifogságban volt, ezután 1920 és 1924 között a Nemzeti Hadseregben szolgált. A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1926-ban szerzett általános orvosi oklevelet. Ugyanitt a Törvényszéki Intézet előbb díjtalan, később díjas gyakornoka volt 1925–26 között, 1926–32 között egyetemi tanársegéde volt. Eközben 1927–30 között magyar állami ösztöndíjjal Bécsben, Brüsszelben, Párizsban, Berlinben, Modenában, Innsbruckban és Bolognában tanult. 1931-ben a törvényszéki orvostani vizsgáló eljárások tárgykörből magántanári képesítést szerzett, illetve 1932–40 között egyetemi adjunktus volt, időközben 1933–34-ben a glasgow-i törvényszéki orvostani intézet Rockefeller-ösztöndíjas vendégkutatója volt. Itthon 1938-ig volt az egyetem magántanára rendkívüli tanári címmel, ezután 1940-ig az igazságügyi orvostan nyilvános rendkívüli tanára volt. 1944-ig a nagyváradi állami kórház Pathológiai Osztályának főorvosa, ez év őszétől 1945-ig a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Pathológiai Intézetének igazgatója volt. Az államváltás után a Marosvásárhelyre költözött magyar nyelvű patológiaoktatás vezetője volt (1945. dec. 13.–1946. aug. 31.), ezután a Pécsi Tudományegyetemen a törvényszéki orvostan nyilvános rendes tanára (1948–1952), majd 1952–1958 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem Törvényszéki Orvostani Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt. Kiterjedt szakirodalmi munkásságot fejtett ki, törvényszéki orvostannal, különböző orvostani vizsgálatokkal (pl. vércsoport-meghatározások, a vér alkoholtartalmának meghatározása stb.) foglalkozott. 1952-ben addigi tevékenységéért az orvostudományok kandidátusa címet kapott. A pécsi központi temetőben található sírhelyét 2005-ben nyílvánították védetté.