Nemzeti Sírhelyek


Csonka Ferenc

Rövid leírás

Csonka Ferenc

Katolikus papi hivatása mellett egész életében meghatározó volt cserkésztevékenysége. 1944-ben lett kispap, közben rektori engedélyt kapott, hogy maradhasson a 217. sz. Keresztény Munkás Ifjú cserkészcsapatban. Aktívan hozzájárult a dél-baranyai falvak újjáépítéshez, része volt a regös tevékenységben. 1948-tól a „katakomba-cserkészet” egyik vezető alakja volt. Földalatti mozgalmat szervezett, a fiatalokat a pécsi Gyertyaszentelő Boldogasszony-plébániatemplom (dzsámi) „katakombáiba” filozófiai beszélgetésre, hittanórákra invitálta, a keresztény értékrend szerinti életre és a cserkésztörvények betartására ösztönözte. 1949-ben szentelték pappá, 1954-től adminisztrátorként szolgált a ppécsi püspökségen. 1956. november 2-án szervezte újjá többedmagával a pécsi cserkészkerületet, 1958–1961 között hitoktató volt. A közkedvelt és legendás hírű cserkészpap amerre járt, megnövekedett a hittanosok száma, hívei „emberhalásznak” hívták. 1961. február 6-án egy éjjeli razzia során kb. 100 pap és világi munkás között találták meg, le is tartóztatták, ezzel fölszámolták a pécsi ifjúsági közösséget is. A pécsi rendőrség börtönében vallatták, hónapokon keresztül egy nedves börtöncellában tartották fogva. Az 1961. június 7-én kezdődő terrorperben, zárt tárgyaláson „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés” vádjával és az ifjúsági munkáért a bíróság július 27-én hat év börtönre ítélte, valamint egyes jogainak gyakorlásától való 10 éves eltiltásra és teljes vagyonának elkobzására. Márianosztrán raboskodott, ahonnan 1963 márciusában számos elítélt társával együtt részleges közkegyelemmel szabadult. 1964-ben megkísérelt Lengyelországon keresztül nyugatra szökni, de a hajón elfogták, újabb másfél évet raboskodott, ezúttal egy lengyel börtönben. 1966-tól Szigetvárt, 1967-től Püspökszentlászlón szolgált újra adminisztrátorként. 1971-től szolgált plébánosként Bakonyán, 1973-tól Kővágószőlősön. Több községi plébánia helyreállítását szervezte, emellett egyházművészeti kutatásokat is folytatott. 1986. szeptember 22-én az Országos Egyházművészeti Tanács ülésére utazott Budapestre. A hivatalos közlések szerint a Rákóczi út sarkán az Astoria szálló közelében egy autó halálra gázolta, majd továbbhajtott. Munkásságát két emléktábla is megörökíti a kővágószőlősi templomon. 2006. október 14-én a pécsi cserkészek a Komlóhoz tartozó Kisbattyán környékén forrást neveztek el emlékére, 2014-ben pasztorációs munkájáért posztumusz megkapta a Magyar Örökség díjat, 2016. augusztus 27-én pedig a pécsi köztemetőben tartott megemlékezés során egykori tanítványai, ismerői és tisztelői elhelyezték porcelán arcképét védett sírján.